Az alábbi írásom 2007 februárjában készült Bitó László előadásáról a New York-i Fészek Klubban.
Fizikai vakság – spirituális vakság
„Az ember maga a legcsodálatosabb. Nem az a csoda, hogy egy vak meggyógyul és lát, hanem az a csoda, hogy látunk.” Ebben a szép gondolatban sok minden bennevan Bitó László világából: a humanista filozófusnak a modern emberben való hite, a csodán való vallásos elgondolkodása, továbbá, szemész szakorvos lévén maga a hasonlat a vak emberről sem véletlen, hanem lényegi.
Bitó László 1956-ban menekült el Magyarországról a kitelepítés megpróbáltatásaival és a komlói bányában való kényszermunkával a háta mögött. Az Egyesült Államokban orvosbiológiai tanulmányokat folytatott; szemész szakorvos, és világhírű tudományos karriert futott be. A glaukóma, a zöldhályog elleni gyógyszerének (Xalatan) felfedezője, a Columbia egyetem emeritus professzora. Ma Magyarországon él, biblia tárgyú könyvei sorozatban jelennek meg, néhány hete a nyolcadik Gáspár, Menyhért, Boldizsár címmel. Nemrégiben ismét előadást hallhattunk tőle a New York-i Fészek Klubban A humanizmus, mint vallás címmel.
A bibliát tanulmányozza és értelmezi a huszonegyedik század követelményeihez igazítva. Leginkább Ábrahám és Izsák története foglalkoztatja, ennek a témának már több könyvet is szentelt Názáreti Izsák, Ábrahám és Izsák, továbbá Izsák tanítása címmel. Ábrahám nem azért vitte fel a fiát a hegyre megölni, mert hallotta Isten hangját, hanem azért hallotta Isten hangját, mert meg akarta ölni. „Ábrahám karját az angyal lefogta; dehát nincsenek angyalok – és arról van szó, hogy Ábrahám nem tudta megölni a fiát”, magyarázza Bitó, mondván, a gyilkos kezet nem fogta le például a második világháborúban sem senki, sem Isten…
Úgy gondolja, hogy a bibliai történeteket meg lehet érteni akkor is, ha nem hiszünk Istenben; megkérdőjelezi ezzel, hogy a biblia egyáltalán isteni kinyilatkoztatás-e. „Amikor megírták a bibliát évszázados szájhagyományokból, akkor csak azt tudták elképzelni, hogy ’kívülről’ jött minden – ma már tudjuk, hogy a tudatalattiból.” Így vitatkozik a bibliai teremtéssel is, vagyis, hogy a semmiből lett valami. Amikor a teremtésről, a születésről beszél, mindig a halállal folytatja; a születés megérdemli a halált, pontosabban a jó halált. Ezt a témát öleli fel a Boldogabb élet–jó halál (2005) könyve is. A Nekünk kell megváltanunk magunkat (2004) című könyvben így ír a halálba való átlépésről a humanista orvosbiológus: „…a tudomány félholtakat is életben tarthat – lélegeztető gépekkel, infúziós és ürítő katéterekkel, mesterséges tápokkal, gyógyszerek és azok mellékhatásait kezelő szerek elképesztő koktéljával – miután már akár többször is visszahozta őket a halálból. Mondhatjuk talán úgy is: miután kivettük Isten kezéből a halált.” Az életresegítés és a halálrasegítés közötti párhuzamot említette fel egy korábbi Fészek-esten is így: „Mi történne, ha csupa olyan szakember állná körül a szülő asszonyt, aki arra esküdött fel, hogy mindenáron az anyaméhben tartsa a magzatot? Valójában ezt teszik velünk a halálunk előtt: csakis olyan specialisták állnak körül, akiknek az, és csakis az a hivatásuk, hogy mindenáron – gyakran minél magasabb áron – életben tartsanak… és senki sincs, aki kitámogatna belőle, amikor eljött az ideje, hogy minél könnyebben léphessünk ki az életből.” A Názáreti Izsákban így ír erről: „Ha életed minden keresztútjánál tied a választás, halálodat is te választod, még ha születésedkor ezer különféle halál várt is rád.”
Heller Ágnes filozófus egy helyütt a következőképpen írt Bitó euteliáról, a jó halálról való elméletéről: „…Bitó új rítusokat, új hivatásokat, új, halálfélelem nélküli életet és gondolkodást javasol a halál ellenében.” Igen, „a jó halálnak rítusai vannak, a haldokló a családtagokkal van együtt, mindannyian tudják, hogy meg fog halni, és meg is hal. A jó halál az élet ünneplése”, mondta az euteliáról.
Bitó László szemmel láthatóan szeret élni, hitben élni. A humanista vallásának lényege az emberben való hite. „Isten is akkor boldog, ha az alkotását csodáljuk.”
Megkérdőjelez mindent, szétszed mindent, hogy összerakja újra saját maga. A kreációi érdekesek, jóindulatból és jóságból fakadóak. Ez azért is igaz, mert szívesen megosztja azokat másokkal. A fizikai vakság gyógyításáért mindent megtett, most a spirituális vakság megszüntetése a cél: “Hályogkovács akarok lenni! Fel akarom nyitni az emberek szemét, hogy másként is lehet látni – és gondolkodni!”
Niemetz Ágnes NEW YORK